A tegnapelotti blogban meglehetosen futólag számoltam be arról, hogyan gyilkolták meg kis híján Loydit a tetves cigányok. (Ha még egyszer valaki számon kéri tolem, miért nevezem oket tetveseknek, esküszöm, kiverem a fogait!) Olvassátok el tole magától, elso kézbol, hogyan zajlott a Nyugati téri aluljáróban a lövöldözés, mennyire hajszálon függött, hogy ezek az alsóbbrendu szemétládák meggyilkolják a barátomat, és mennyire nevetséges a "bunüldözo szervek" hozzáállása a dologhoz... Barátnommel és két barátommal a Nyugati mellett, a Patkó sörözoben beszélgettünk, majd éjfél körül indultunk bulizni a Bahnhof-ba, ami a pályaudvar másik oldalán van. Idoközben barátnom valami csajtól kapott, félreértheto SMS-en megsértodött, bevágta a néma durcát, amire útközben valahol a Nyugati aluljáróban ráuntam, és közöltem, hogy akkor én elmegyek haza. Elköszöntem tole és a két havertól, majd elidultam fölfelé a lépcson. Mire fölértem, már csöngött is a mobilom, haverom hívott, hogy ne legyek már ilyen, beszéljük inkább meg, és menjek bulizni, stb. Végül is elindultam visszafelé. Leértem a lépcson, indultam keresztül az aluljárón. Ok valahol a legvégén, a lépcsok aljánál jártak már, míg én az aluljáró közepén elhaladtam egy kb. 15 fos cigánybanda mellett. Azok elkezdtek méregetni, majd kötekedni kezdtek. Eloször a szokásos "mit nézel köcsög, gyere ide szétbaszlak" kategóriájú beszólogatások mentek, aztán elkezdtek keménykedni. Én hátranéztem, mire hárman-négyen utánam eredtek. Egyikük ledobta a dzsekijét és kést vett elo. Haverjaim látták, hogy balhé van, egybol indultak vissza, hogy mellém álljanak, mégse legyek teljesen egyedül 15 cigánnyal szemben. Amelyik eloször megindult, újból fenyegetozött valamit, de ekkor már az egész banda jött felém. Éreztem, hogy itt most kurva nagy balhé lesz, elkerülni már nem tudom, úgyhogy gondoltam, ideje kicsit kiegyenlíteni az eroviszonyokat. Engedéllyel tartott fegyver elo, csore húztam, és közöltem, hogy nem akarok balhét, úgyhogy ne jöjjenek közelebb. Hátra arc, és felejtsük el egymást. Eloször megijedtek talán, vagy legalábbis megtorpantak, gondolom, nincsenek hozzászokva, hogy akibe belekötnek, fegyvert fogjon rájuk. Valóban nem akartam balhét, így elkezdtem hátrálni, közben rájuk tarva a fegyvert. Barátaim látták hogy ez már nem egy hétköznapi balhé, amikor meglátták a pisztolyt a kezemben, érezték, hogy itt ok már nem sokat nyomnak a latban, vagy vissza tudom tartani oket és lelépünk, vagy nem, de akkor végünk. Barátnomnek közben sikerült elmenekülnie, így hárman maradtunk. Hirtelen megint felbátorodtak a cigányok, látván, hogy tényleg nem akarok loni, újra megindultak felénk. Azt hitték nem merek loni, a legnagyobb hangú - mint késobb megtudtam, a neve Puporka Richárd - folyamatosan óbégatott: - Na mi van, geci, há' ilyen kemény csávó vagy, há' lojé' le, gyere, lojé' le, te köcsög, szétbasszuk a fejedet is, te buzi, ide, ide lojé' bazmeg! - és hasonlók. Ekkor már tudtam, hogy puszta fenyegetéssel nem tudom megállítani oket. Már vagy harminc métert hátráltam, ok meg követtek, próbáltak cigánymódra körbevenni. Utoljára szóltam, hogy álljanak meg, mire az egyik, aki a legközelebb volt, hirtelen felém rontott. Abban a pillanatban lottem. A csávó kb. két métert repült, összeesett. Ebben a pillanatban az egész banda egyszerre rontott nekem. Kettot még sikerült leszednem, de kiürült a tár. Eldobtam a pisztolyt, és próbáltam még védeni magam. Az egyiket még sikerült alaposan megrúgni, de többre már nem volt lehetoségem, csak azt éreztem, hogy nincs már alattam a lábam. A földre kerültem, tudtam hogy esélytelen már a küzdelem. A fejemet próbáltam védeni, mint a képeken is látszik, nem túl sok sikerrel. A földön fekve kb nyolcan rugdostak össze, többször fejbe illetve bordán rúgtak, vascsovel ütöttek, lényegében ahol értek. Ez szerencsére nem tartott sokáig, csak amíg barátaim oda nem értek, ok szedték le rólam a cigányokat. A rugdosás közben kicsúszott a farzsebembol a szolgálati igazolványom, és a fényképes felülettel, jelvénnyel fölfelé nyitva esett a földre. Ekkor hirtelen meghátráltak a romák, elkezdtek óbégatni, hogy "Rendor vagy te geci? Há' mocskos zsaru vagy te köcsög?" Míg a saját sérültjeikre figyeltek, én föltápászkodtam, közben ketten újra nekem támadtak, de két barátom közénk állt, és elkezdtek rángatni, hogy addig tunjünk el innen, amíg lehet. A pillanatnyi esélyt kihasználva megléptünk az aluljáróból. A pályaudvar mögé érve próbáltuk felfogni, hogy mi is történt, de tudtuk, hogy ezek pillanatokon belül itt lesznek fönt, és akkor nekünk végünk van. Épp akkor fordult be a sarkon egy rendorautó, azt hittük, hozzánk jön. De nem. Elmentek mellettünk. Mondtam a srácoknak, nem tudom mi lesz, de bármi legyen is, én szólok a rendoröknek, mielott még ezek fölérnek. El is indultam a járorkocsi felé, ami közben alaposan eltávolodott tolünk. De már nem volt idom elérni, jöttek fölfelé a cigányok. Kurva sokan! Na, mondom, itt most végünk van, itt döglünk meg mindhárman... Odaálltam haverjaim mellé, most már jöjjön, aminek jönnie kell. 10-15 cigánnyal szemben nem sok esélyünk van, de legalább felvesszük a kesztyut. Vártuk, hogy nekünk jönnek. És nem! Megálltak. Nem értettük mi van, amikor egyszerre kilépett közülük és elindult felénk három férfi. Az lepett meg, hogy ezeket még lent nem láttam, nem is cigányok voltak. Kiderült, hogy civil ruhás rendorök, akik épp erre jártak. Hallották a lövéseket, és azért rohantak oda. Megkezdodött az intézkedés, elokerült a járorautó, megjöttek az akciósok is, a banda és közénk álltak, a civil ruhások pedig elkezdték kérdezgetni, hogy mi is történt tulajdonképpen. Mi próbáltuk elmondani a történteket. Amikor megkérdezték, hogy hol a fegyverem, mondtam, hogy nem tudom, amikor kiürült, a földre dobtam, azóta nem láttam, nem tudom hová lett. Ezt csak az hallotta, akivel beszélgettem, akik a bandára figyeltek, nem. Egyszer csak rohant föl az aluljáróból két cigány, akik addig még lent voltak, és az egyiknek ott a kezében a pisztolyom! A rendorök nem tudták, hogy milyen fegyver az, kié, töltve van-e, stb, egyszerre kaptak mind a fegyvereik után, csore rántották, és üvöltöttek a cigányra, hogy azonnal dobja el. Na, az persze megijedt, hogy ezek menten lelövik, el is dobta a pisztolyt nagy méltatlankodva. Rohantak oda a rendorök, hogy elfogják oket, mire az egyik, már lefogott haverjuk egyszerre a köztünk álló rendoröknek rontott, alig tudták lefogni. Ekkor mondták a zsaruk, hogy így nem igazán tudjuk tisztázni a helyzetet, úgyhogy majd bent, az örsön folytatjuk. Minket az egyik irányba, a bandát a másik irányba vezették el, majd a Nyugati rendorörsön lettünk eloállítva. Mi hárman, a 15 cigányból pedig érdekes módon csak ketten... A nyomozók megkérdezték a Westend biztonsági oreit is, akik alig ötven méterre voltak, hogy mit láttak, mire azok elmondták, hogy semmit, csak valami durrogást hallottak, de nem is figyeltek rá. Bent kikérdeztek minket, hogy mi is történt az aluljáróban. Felvették az adatokat, majd közölték, hogy hívnak hozzám egy mentot, mert meg kell nézetni a fejemet, elég szarul nézek ki. Hamarosan meg is jött. Engem bilincsbe verve, vezetoszíjon, rendori kisérettel vittek be a Balesetibe, ahol megcsinálták a vizsgálatokat, leápolták az arcomat, megröntgenezték a fejemet, aztán megállapították, hogy élek... Az orvosok elmondták, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert már több fiatalt hoztak be hozzájuk, akiket ez a banda megtámadott, egyikük például hetekig lebegett élet és halál között az intenzív osztályon, úgy összeszurkálták. Végül megállapították, hogy nagyon súlyos bajom nincsen, de a jobb szemem látóidege megsérült, és ez valószínuleg örök életemre így marad. Ha még egyszer megütik ezt a szemem, meg is vakulhatok. Barátaimat már hajnalban kiengedték, oket tanúként hallgatták ki, engem pedig gyanúsítottként, rabszállítóval, megbilincselve vittek be a VI. kerületi kapitányságra, ahol csoportosan elkövetett garázdaság, testi sértés és fegyverrel való visszaélés megalapozott gyanújával vettek elozetes letartóztatásba. A cigányok ellen pusztán garázdaság gyanúja miatt indul eljárás, még könnyu testi sértés miatt sem, ugyanis a szétrúgott arcomra, bevérzett szememre közölték, hogy 8 napon belül gyógyuló sérülés... Csoportosan elkövetett gyilkossági kísérlet? Ugyan... Az éjszaka további részét az eloállítóban töltöttem, egy széken ülve, bár a rendorök mind baromi rendesek voltak, miután megtudták mi történt, egy emberként álltak ki mellettem. Sajnos ok nem sokat tehettek az érdekemben, de jó volt tudni, hogy legalább hisznek nekünk. Másnap 10 óra körül került sor a kihallgatásra. Vallomástételemet követoen rabosításra vittek, tenyér- és ujjlenyomatot vettek, majd fényképes nyilvántartásba kerültem rabszámmal a nyakamban, mint valami köztörvényes bunözo. Ezt követoen aláíratták velem a jegyzokönyvet és a lefoglalási határozatot, miszerint tudomásul veszem, hogy a vizsgálati idoszakra a a fegyveremet és a helyszínelés során az aluljáróban talált töltényhüvelyeket bizonyítékként lefoglalják, és szinte mellékesen jegyezték meg, hogy mivel gyanúsított vagyok, az ügyben, az adataimat "sajnos" nem tudják zártan kezelni. Így a nevemtol kezdve a címemen át az összes adatomhoz hozzáférhetnek az ügy többi szereploi, és azok ügyvédjei. Vagyis magyarán menjek haza nyugodtan fegyver nélkül, és bízzak benne, hogy álmomban nem vágják át a torkomat, de csak azért mert az "ritkán fordul elo." Végül, miután mindenen túlvoltunk, 24 órás elozetes letartóztatás után kiengedtek, érdekes módon egyszerre a két letartóztatott cigánnyal, akiket már a kapitányság elott várt a fél banda, akiket azóta sem tudom, miért nem állítottak elo velünk együtt. Még idoben jeleztem a rendoröknek, hogy egyáltalán semmi garanciát nem látok rá, hogy ha egyszerre engednek ki minket a két kapun, nem fog megismétlodni az egész a rendorség elott is, úgyhogy végül kaptam magam mellé egy rendort, aki kikisért az épületbol, hátha így nem lesz balhé. Ennyit tudtak tenni a béke érdekében, köszönjük. A 15 fos banda, amely ránk támadt, azóta is szabadlábon van, ott dekkolnak a Nyugati aluljáróban, és nyilván továbbra sem fogják vissza magukat, pedig a rendorök elmondása alapján lopástól a testi sértésen át a rablásig minden miatt voltak már eloállítva. De hát ez Magyarország, ahol nem ok a bunözok, hanem én és a barátaim, akiknek volt pofájuk megvédeni magukat 15 cigánnyal szemben. Az ügy érdekessége, hogy a cigányok kihallgatásuk során említettek azt hazudták, hogy ok a sértettek, akikre én ok nélkül fegyverrel rájuk támadtam, miközben azt kiabáltam, hogy "meghaltok büdös cigányok". Így az ügyet a továbbiakban rasszista indokkal elkövetett fegyveres támadásként kezelik. A konzekvenciát szerintem mindenki vonja le maga: ez Budapest, ez Magyarország, ez a jogrendszerünk, ebben élünk. Mivel az ügy sajtónyilvánosság elé kerülésére gyakorlatilag semmi esély, kérem a kedves Olvasókat, terjesszék ezt a cikket e-mailben és online fórumokon. A Nyugati aluljáróban pedig csak páncélautóval közlekedjetek sötétedés után, mert a jelek szerint már a fegyver, a küzdosportos múlt és a polgáror-igazolvány sem nyújt elég védelmet, ha néhány szegény, kirekesztett cigányember nekikeseredik a sorsnak.